mintha megengedte volna, hogy érezzem, mi az, amiről, csak hiszem, hogy annyira akarom
a barátoddal állni s hülyeségekkel kitölteni a csendet, pedig érzed, hogy nem erre van szüksége
és megint az a bután állni valaki előtt érzés, az a valaki, aki már nem vagy, de ki az, aki a fejlődésedet követi?
a játék más és más formában. ez már nem gyermeki, nem is taktika. talán csak veled lehet ezt csinálni, mert hagyod
szeretet nevében feláldozzuk magunkat és leszünk Charlie Gordonok
megkötnek a magasra törő vágyaim a szabadságról
a magány is csak behatárol
annyi mindent szeretnék, de a hiánya leköt, ahhoz, hogy túlláthassak ezen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése