olyankor sosem beszélünk
pedig arra lenne szükségem, hogy indokot adj a szeretetemre
és beszélj a lelkedben mi van
mi az, ami annyira szerethető nekem
de megölellek
és magadhoz szorítasz
a szívem állítólag kiugrik a helyéről
és ilyenkor minden hazudhat
az ölelés a legmélyebb igény
és mégis minden igazságot eltemet
nem gondolsz rá
nem fontos
azokban a percekben
a szem elárul mindent
ő nem hazudik
rám nézel és mindent tudok
hiába kérem, hogy ne mondd ki szavakkal
a szemedben ott csücsül a képtelenségünk
a mi lehetetlen boldogságunk
rám nézel
mélyen bele a kettőnk által teremtett felszínbe
és tudom...
hogy be kell csuknom a szemem
és ha kinyitom
akkor ott lesznek a bizalomrobbantó tűzszerészek...
:):)
VálaszTörlés