ma megint szilánkokban van egy világ
várakozás és vágyakozás
összetörsz a kedvességeddel
egy falat magam elé tettem a múltból
de amig építettem
a szétesett szívdarabok kiugráltak
mint az újranőtt manduladarabok a torkomban
amik miatt nem tudok
szólni beszélni
csak azt érzem
hogy a hidegtől újra égetik
a küszöbét a fájdalomnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése