a magam adjam paradoxona

s a naiv vágy, hogy nem baj, hogy én vagyok és mindenkit elveszítek,
mert egyszer valaki ezt az őrültséget fogja szeretni.
mindig van egy észrevétlen határ, amit észrevétlenül lépek át, hogy megint a határtalanba legyek...
kényszeresen tenni akarok érte, közben bemesélem magamnak, hogy nem hiszek a szerelemben.
és tényleg nem hiszek.
ha hinnék sokkal könnyebb lenne, akkor nem volnék ennyire kényszeresen teljesítményember.
ki mondta, hogy szeretni jó..?

engem mindig tönkretesz.