feladtam a boldogságot pillanatnyi örömmorzsákért.
a magány kegyetlenül megtanít arra, hogyan érezd jól magad, ha valaki felold belőled egy csipetnyi érzést.
megbánásnak kéne jönnie.
így kellett volna csinálni, meg úgy szóval teljesen másképp.
szóval az, aki én vagyok újra elveszett, mert önmaga volt, egyébként is el kellett volna vesszen, ha teljesen másként akarta volna csinálni.
van bennem valami életképtelen rész, arra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése