Még egy éjszaka tebenned. Te sötétítesz, hajnalodtatsz, havaztatsz, én teljesítek: havazok, hajnalodom, sötétedem. Tebenned. És most már tudom is ezt, felszabadulok a szenvedő mód alól...
Mindezt Mikó írta.
Nekem nagy lenne a Te. S a benned kicsi.
Szinte érezhetetlen, ahogy szétszakítod a szeretetszálakat, csak azt lehet észrevenni, amikor csak szálak vannak és a végükről letörőben a szeretet.
Ami én vagyok s ami te vagy bennem, pillanatokra eggyé vált de nem lehetek önmagam, ha csak bennem vagyunk egység.
A kötés megköti a szárnyakat, a gondolatokat és nem maradnak csak a szürke hétköznapok...
A szeretlek csak egy szó. Azon túl vannak az igazi csodák és csalódások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése