a káprázat felemel a földről
s megnyílnak a szemek
a csodára
a hangok közül kiválik az az egy
az arcokban felismered a részleteit
az érintés édesebb, mint a tavaszi illatfelhő
és tele van villámlással
fény nélküli útvesztővel
amiben néha összetalálkoztok
s amitől érzed a mennyei nyugalmadat
de ez őrültség
és választ akarsz
és megnyugvást
és mindent amiben az a pillanatnyi menny benne van
és eljön
amikor megérted miért szereted
lehullik a lepel
és érzed, hogy
egy szárny lezuhant
Te akartad. Mindenki legyen őszinte.
az igazság kiábrándító.
Mit kezdesz vele?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése