Lábakat építek a sajátom mellé
De ilyenkor olyan nevetséges
Vérfoltokat hagysz a paplanomon
De nem is érzem
A törvények nem számítanak
Ha Érted kell lemondanom róluk
Szükségem van Rád a nyugalomhoz
Aminek mindig ugyanaz a vége
Kiábrándultságra van szükségem,
Hogy újra feltöltődjek
Hogy érezzem, hogy
Mennyi erő van bennem
Mindent feladok újra és újra
Hogy érezzem a lépcsőit a megsemmisülésemnek
Nevetséges körforgás.
Kacagok magamon.
Kicsi buta bogár…
Benned valaki érzi ezt
S bennem valaki mindig okosabb akar lenni…
Tudod én
Most magamból
Újra
Csak
Menekülnék
Hozzád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése