megöl(el)tél.
és?
furcsamód ez a felégő házérzés nem szomorít el.
még csillognak mellettem a parazsak.
a feltűnő lángokban néha elfoszlik a szemem előtt egy emlékkép.
és nem nézek előre.
magam elé sem bámulok.
mintha megállt volna az idő.
fáradt vagyok és élettel teli.
sziporkázó és komor.
de
most valahogy egyik sem esik jól.
csak hallgatni.
a lángok melegítő és megsemmisítő bársonyát...
s a csendet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése